5.rész

Sétáltam haza már kb. 5 percre. Amikor valaki megfogott hátúrról és befogta a számat. Mikor megfordultam Bryan állt velem szemben.
-Te meg mit akarsz? -kérdeztem
-Régen láttalak. És valami még kimaradt a kapcsolatunkból -mondta gúnyos nevetéssel
-mit szeretnél? átvertél félre ismertelek. takarodj.
-nyugi nem kell félni. Nem lesz semmi baj
közelebb jött és elkezdett csókolgatni persze eltoltam magamtól ahogy tudtam de ő erősebb volt.
Egy mozdulattal a földre lökött. Én csak sírtam meg sem tudtam szólalni egy hang sem jött ki a torkomból. Ott feküdtem és mozdulni sem tudtam borzalmas élmény volt. Amikor hirtelen valaki lerántotta rólam és bevert neki egyet aztán kiabált vele hogy takarodjon.
Nem tudtam ki az nem nagyon tudtam gondolkodni. Aztán oda jött és segített felállni. Akkor vettem észre hogy Austin az. Mikor oda jött átkaroltam ő pedig magához szorított. Megfogta a kezem és elindultunk.
pár perc múlva ismét ott voltunk nála. Amikor bementünk a házba az anyukája kérdezte hogy mitörtént de Austin annyit mondott hogy ma ott alszom.
Felértünk a szobába és leültetett az ágyra még mindig sokkos állapotban voltam. Austin mellém ült és átkarolt biztonságban éreztem magam a karjaiban de még mindig csak sírtam.
-Figyelj menj zuhanyozni én addig felhívom Hannát hogy ma itt alszol és szóljon a szüleidnek. Nem mondom hogy mitörtént rendben?
-Rendben köszönöm. Nagyon köszönöm. Ha te nem vagy kitudja mitörtént volna.
-ezen ne is gondolkodj. Menj zuhanyozz sokkal jobban leszel! -mondta és egy biztató mosolyt küldött felém
Elmentem zuhanyozni jó volt ott állni a forró víz alatt. Végig gondolkodtam hogy mitörtént volna ha nincs Austin. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Soha nem fogom tudni neki ezt meghálálni. mikor már 15 perce álltam a zuhany alatt kezdett nagyon meleg lenni ezért kijöttem. Megtörölköztem és akkor észre vettem hogy nincs mit felhúznom ezért magamra tekertem a törölközött és bementem Austinhoz aki épp az ágyon ült és a telefonját nyomkodta. Mikor meglátott felnézett és édesen mosolygott
-Bocsi de adnál valami ruhát? sajnos nem vittem.
-persze egy perc. -még mindig mosolygott
Felült és oda ment a szekrényhez kivett belőle egy melegítő nadrágot és egy hosszú pólót. Odaadta én pedig vissza mentem a fürdőbe felölltözni mikor kész lettem vissza mentem a szobába.
-Jól áll neked. -mosolyogva mondta
én csak végig néztem magamon
-Feküdj ide az ágyamba én majd alszom a kanapén -mondta kedvesen
-Nem lehetne hogy velem alszol? vagyis legalább míg el nem alszom.
-de igen. ha neked így jó
-köszönöm
-igazán nincs mit.
-de van te megmentettél szó szerint soha nem tudom meghálálni ezt neked.
-nem is kell örülök hogy időben odaértem.
-de amugy hogy kerültél oda?
-a telefonodat itt hagytad utánad akartam vinni.
-azt hiszem ezt hívják szerencsének.
-Meglehet, de feküdj le.
Lefeküdtem az ágyba aztán Austin is mellém feküdt én pedig oda bújtam hozzá. Meglehetősen jó illata volt. Imádom az illatát. Mikor átkarolt annyira biztonságban éreztem magam vele. Úgy éreztem senki sem bánthat ha velem van.És akkor jöttem rá hogy Austin Mahone mellett fekszem! És ő mentett meg engem. Még álmodni sem mertem erről soha. Nem tudom meddig gondolkodhattam ezen mikor elaludtam.
Reggel mikor felkeltem Austin már nem feküdt mellettem. Felültem és körül néztem de nem volt sehol.
Mikor kinyílt az ajtó Austin lépett be egy tálcával amin volt pírítos és narancslé
-Jóreggelt. Egy kis reggeli -mondta Austin
-Köszönöm de nem kellett volna. Így is sokat tettél értem.
-Felejtsük el ezt. És ezt az idiótát is.
-Köszönöm azt is hogy nem mondtál semmit a szüleimnek sem Hannának
-jobb ha nem tudják. Most pedig reggeliz és öltözz fel, Aztán elmehetnénk valahova.
-Rendben. -mosolyogtam rá
Tudom hogy majdnem megerőszakoltak de mégis mosolyogtam. Vagyis persze a fejemben volt és soha nem felejtem el. De akkor is nagyon hálás voltam Austinnak és mosolyogtam mert vele voltam a közelében mindig mosolygok. Nem értem magam







NA akkor ha lesz 5 komment hozom a következő részt. Addig nem lesz. Remélem összejön :))