6.rész

Bocsi hogy rövid lett a rész de kicsit fáradt vagyok. 5 komment és jön a következő rész.! :) Remélem azért tetszett :) ja és Boldog nyuszit nektek ♥





felöltöztem és elkészülődtem. Már sokkal  jobban voltam a tegnap este történtek miatt.
Egyszer csak csörögni kezdett a telefonom.. Hanna volt az.
-szia Lorena mikor jössz haza? már nagyon aggódunk érted.
-szia óó igen indulok haza nemsokára megyek.
-jólvan de siess mert a szüleid nagyon aggódnak.
-rendben puszi. -mondtam majd letettem
-Héj mi a baj? mitörtént? -kérdezte Austin
-semmi csak a szüleim aggódnak. Haza kéne mennem. Elhalaszthatnánk a délutánt?
-persze. Akkor induljunk haza kísérlek.
-rendben köszönöm.
lementünk a földszintre Austin anyukája már elment otthonról dolgozni szóval ketten voltunk. Kimentem az ajtón Austin jött utánam és bezárta az ajtót.
hazafelé sétáltunk közbe szinte egy szót sem szóltunk.
mikor oda értünk Asustin megállt az ajtó előtt és elakart búcsúzni. De vissza húztam.
-várj télleg nagyon köszönöm amit tegnap értem tettél. És hogy nem mondtad el senkinek. Nagyon hálás vagyok neked. -mondtam és lehajtottam a fejem
-ugyan ezt nem kell köszönöd. Örülök hogy segíthettem és máskor nagyon vigyázz magadra vagy hívj fel és elkísérlek ahova csak menni akarsz -mondta nevetve
-jó majd észben tartom -mondtam és én is nevettem
-na de menj be mert már aggódnak érted. Akkor majd beszélünk szia
-rendben köszönöm és szia
átkaroltuk egymást és úgy búcsúztunk el. Annyira jó volt átkarolni és érezni a fantasztikus illatát.
Austin elengedett és elment még integettem egyet és bementem a házba mikor beértem Hanna és apa is oda állt elém, hogy mért nem jöttem haza. És mért nem szóltam nekik.
-Csak Austinnal sokat beszélgettünk és elment az idő. Aztán mikor ránéztem az órára már 10-óra volt és mondta hogy ne menjek egyedül haza ilyenkor már. Ezért elküldött zuhanyozni és ő addig felhívott titeket. Ennyi.  -hazudtam. de mégis mit mondtam volna? bocsi de majdnem megerőszakoltak és Austin pont arra járt ezért megmentet többé nem fordul elő?? ez furán hangzott volna és tuti hogy nem engedtek volna sehova többet. szóval ez volt a legjobb megoldás.
-oké de máskor előbb szólj mert nagyon aggódtunk érted. Amugy nem vagy éhes? -mondta apa
-rendben. Nem köszi már ettem most felmegyek a szobámba. -mondtam és elmentem
Hanna jött utánam. Leültem az ágyra ő pedig mellém ült és megszólalt
-lehet hogy az apádat át tudod verni de engem nem. Mitörtént? Összejötettek? megzsarolt? vagy mi? -faggatozott
-nem dehogyis.
-akkor mi? mert tuti hogy nem az amit lent kamuztál
-jórendben elmondom. De nem mondhatod el senkinek. és ne is akadj ki! -mondtam
-mikor mondtam el a kettőnk titkát valakinek is?  na mond már
-jólvan.. elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. ő meg csak táltott szájjal nézett. mikor a végére értem a "történetemnek" Hanna megszólalt
-hogymii? Uristen ez a Bryan gyerek egy huuu nem akarok csúnyán beszélni de csak egyszer találkozak vele. megölöm
-jó semmibaj hiszen nem sikerült neki.
-és mivan ha újra megprobálja?
-nem hiszem hogy merné de többet nem mászkálok egyedül.
-remélem. Na és Austin milyen volt mellette aludni?
-fantasztikus. vagyis nem tudom tök jól éreztem magam vele. -válaszoltam mosolyogva
aznap nem nagyon csináltunk semmit.Hannával  Beszélgettünk. Napoztunk. Filmet néztünk.
Este viszonylag hamar elaludtunk. másnap kb. délbe keltünk és rájöttem hogy már Július közepe van. Még 1 és fél hónapom van a nyárból. És mehetek haza. Ez rossz érzéssel töltött el. A gondolatomból a telefonom csörgése zökkentet ki.
-Haloo -mondtam
-szia csak azért hívlak hogy mivolt tegnap? Nem voltak idegesek a szüleid? -kérdezte Austin
-nem aztmondtam hogy nem figyeltük az időt és olyan későn már nem akartam haza menni egyedül.
-Zsír. Na és ma mit csinálsz? nem találkozunk?
-De találkozhatnánk. És mit szeretnél csinálni?
-elmehetnénk grillezni te, Hanna, Alex és én. Na mit szólsz hozzá?
-megbeszélem Hannával és akkor mehetünk.
-rendben akkor majd hívlak a részletek  miatt.
-oké szia.
-szia -köszönt el és letettük a telefont.