10.rész

sziasztok itt a 10.rész. Bocsánat hogy sokat kellet rá várni de nem tudtam hogy télleg akarjátok-e hogy hozzam az új részt. De írtatok páran tehát most ittvan. A blog új külsőt kapott és köszönöm a fejlécet Vikinek <3
remélem tetszeni fog. 5 komment után jön a következő igérem nem fogok késni   és aki még nem iratkozott fel azt kérem hogy most tegye meg xx

meghallgattam a számot nagyon tetszett de nem lehet ez a kapcsolat lehetetlen. Lecsuktam a laptopot és lementem a partra kiszelősztetni a fejem kellett a levegő és nem akartam felkelteni Hannát a sírásommal.
Mikor kiértem a szél végig ment a testemen. De jó érzés volt egy kicsit sétáltam mikor oda értem a "helyemre" leülltem és gondolkodtam. Mért történik ez? Mért kellett megismernem? Mért kellet azt mondja hogy fontos vagyok neki? Mért kell hazamenjek és itt hagynom mindent ami fontos? MÉRT? Fejemet a lábamra hajtottam és néztem a tengert enyhén hullámzott. Egy kicsit fújt a szél testem beleborzongott. Hajam a szemembe hullott és eltakarta az arcom. Éreztem hogy valaki leült mellém és átölelt nem tudtam kiaz mert nem láttam. Eltűrtem a hajam és Austin-t pillantottam meg. Nem szóltam semmit. Nem akartam és nem is tudtam volna mit mondani. Egy pár percig csak ültem a karjaiban mire megszólalt.
-Hallotad a dalt? -kérdezte és kisimitotta a szememből a hajszálakat. Felemeltem a fejem és a szemébe néztem. -Igen nagyon jó szám. -adtam neki rövid választ. Nem akartam belemerülni ebbe a témába újra. De éreztem hogy ezzel még nem lesz vége ennek a beszélgetésnek.
-És hogy tetszett? Hiszen neked írtam még sosem írtam ilyen gyorsan egy dalt sem de most csak úgy jöttek a gondolatok és persze a szavak. A kapcsolatunkból merítettem ihletet. -tudtam hogy még nincs vége ennek a beszélgetésnek de talán jobb is most túl esni rajta mint hogy ezen rágódjak majd egész este.
-nagyon tetszett. -válaszolam és kibújtam a karjai közül próbáltam felállni hogy elmegyek de vissza húzott.
-ne menj el kérlek nem mehetsz így el. -mikor ezt kimondta még jobban el akartam menni hiszen előre láttam mi lenne ha... összejövünk és egy hónap múlva majd ugyan ezt mondaná nekem. abba belehalnék. (most is közel jártam hozzá). Könnyeimet vissza fojtva mondtam neki. -nézd én is kedvelek hiszen tudod de semmi jövője a kapcsolatunknak. Egy hónap múlva haza megyek és talán soha többé nem látlak nem akarom ezt érted. -és itt már nem tudtam vissza fogni a sírást bőgtem, mire átkarolt én pedig a vállába fúrtam a fejem mire szorosabban szorított. -tudom de megoldjuk hidd el. -és nem tudom hogy mért vagy hogy minek köszönhetően de felemeltem a fejema szemébe néztem  és megcsókoltam. Annyira jó volt ŐT csókolni. Lepkéket éreztem a gyomromban és a lábam fellibbent (tudjátok mint a filmekben) mikor szét váltunk bele nézett a szemembe és láttam hogy télleg fontos vagyok neki. És ő is az volt nekem. És már nem is érdekelt hogy milesz egy hónap múlva. -éljünk a mának -mondta és átöltelt leültünk a parton és néztük a napfelkeltét hiszen már 5 óra volt. (gyorsan elment ez az éjszaka) De jól végződött.